Igen, már ennyi idő eltelt a születésem óta. Anya szerint hihetetlen, szerintem nem jelent túl sokat. Már sok minden csinálok. Forgok, kúszok, állok, kapaszkodva lépegetek, leülök és csintalanul vigyorgok. Anya azt hitte nem látom, mikor kicsit elpityeredett azon, hogy már olyan nagy fiú vagyok, hogy túró rudit is ehetek (még nem kaptam, de a védőnéni engedélyezte, mert a Nagyi már nagyon szeretne ezzel etetni).

Annyi jó dolgot szoktam csinálni napközben. Persze Anya ezeknek a felét nagyon nem dijazza. Nem szereti, ha a tv előtt állok fel és 2cm távolságból szemlélem a műsort. Nem engedi, hogy a távirányitókkal és a mobiltelefonnal játszak (ezeket Apa engedi, de lehet nem sokáig, mert ma reggel eldugtam a pénztárcáját), valamint azt sem engedi, hogy az asztalon megtalálható poharakat és tányérokat pakoljam (ütögessem az üveg asztalhoz). Szóval Anyával jól szórakozunk egész nap. Én ténykedek, ő meg jön és leállit. Valamint egymás ellen pakolunk non stop. Én lefelé, ő meg felfelé.

Most csak 1 képet mutatok, hogy milyen jól lehet a teli száritót bunkernek használni: